A Kárpátok két oldalán, Krakkótól Kassán át Budapestig ugyanaz a hordó áll télen a kamrában, tele savanyú káposztával és a levével. Hogy mi lesz belőle egy hideg estén, az már országonként, sőt falunként is változhat. A szlovákoknak kapustnica, a lengyel hegyvidéken kwaśnica, nálunk korhelyleves, és bár első kanálra mindhárom ugyanannak tűnik, a különbségek pont azokban az apróságokban vannak, amelyekből egy családi recept összeáll.
Három leves, egy hordó
Kapustnica, Szlovákia. Savanyú káposzta, szárított gomba, füstölt kolbász, zöldség, és sokszor egy kis zsíros, paprikás pirított hagyma a végén. Szlovákiában a szentesti vacsora levese, a legtöbb háztartásban ez kerül az asztalra december 24-én.
Kwaśnica, Lengyelország. A lengyel kulturális intézet, a Culture.pl a kapuśniak, vagyis a lengyel káposztaleves podhalei, tátraalji változataként írja le, amelynek az alapja a káposzta savanyú leve. Ettől lesz élesebb, savanykásabb, mint a szlovák rokona.
Korhelyleves, Magyarország. Savanyú káposzta, füstölt hús vagy kolbász, pirospaprika, a végén tejföl. A neve a korhely szóból jön, és nem karácsonyi, hanem szilveszteri étel: éjfél után vagy újév reggelén kanalazzák, a mulatás utáni gyomornyugtatónak tartják. Egy magyar borokat bemutató angol nyelvű oldal is ebben a szerepben írja le, és megjegyzi, hogy szlovák és lengyel szomszédaink a saját változatukat főzik.
A három közül a szárított gomba teszi igazán mássá a kapustnicát. Az erdei gomba mélyebb, földesebb ízt ad, amitől a leves sűrűbbnek, ünnepibbnek tűnik, mint egy hétköznapi káposztaleves.
Comments