12 éves voltam, és Istenhez imádkoztam, hogy senki se lásson meg az osztálytársaim közül apám mellett a paradicsommal teli utánfutón. Egy júliusi reggel volt; kilenc órára az aszfalt már a perzselő hőségtől párolgott. Az utánfutó szélén ültem, lábaimat a kerék fölött lógatva, és az ölemben tartottam apám régi mérlegét – azt, amelynek a serpenyője a sarkainál már rozsdás volt. A traktor lassan döcögött át a Piatra Neamț-i Dacia lakótelepen, apám – Costel – pedig a szájához emelte régi megafonját, és olyan hangerővel kiabált, hogy az egész tömb hallhatta.
Egy nyári reggelen egy 12 éves fiú azzal a szégyenérzettel küzd, hogy megláthatják apja mellett, aki utánfutóról árul zöldséget. Ez a megható történet feltárja, hogyan változhat az idő múlásával a munkáról és a méltóságról alkotott képünk. Egy váratlan fordulat révén a fiú felfedezi a tisztességes munka és az emberi kapcsolatok valódi értékét.
Comments