Az indiai konyhában a lencse, vagyis a dal a mindennapi étkezés egyik fő alapja, és a főzés legutolsó lépése nagyon gyakran ugyanaz: egy kis serpenyőben forró zsírban megpirítanak egy marék fűszermagot, és sistergve a kész lencsére öntik. Ennek neve tadka vagy tarka, és a mi lencsefőzelékünkkel is pontosan ugyanúgy működik.
A legegyszerűbb és legjobban beillő fűszer hozzá a római kömény, egészben. Ez nem helyettesíti a babérlevelet, a mustárt vagy az ecetet, csak mellettük ad egy meleg, kissé földes, pörkölt réteget, amitől a hétköznapi főzelék egészen másképp szól.
Kömény vagy római kömény, és miért nem mindegy?
Magyarul a két fűszer neve szinte ugyanaz, a növény viszont más. A kömény, amit a köményes levesbe vagy a káposztába teszel, a Carum carvi, a római kömény pedig a Cuminum cyminum, mindkettő az ernyősvirágzatúak családjába tartozik. R. K. Johri 2011-es összefoglalója a Pharmacognosy Reviews folyóiratban a kettő illóolaját is külön tárgyalja: a római kömény jellegzetes aromaanyaga a kuminaldehid, a köményé a karvon.
Ez a konyhában nagyon is érződik. A kömény friss, kissé ánizsos, a római kömény mélyebb, kesernyésebb, már-már füstös. A lencse földes íze ez utóbbival talál egymásra, ezért a római kömény az indiai daltól a közel-keleti lencselevesekig sok helyen a lencse mellé kerül.
Ha csak sima köményed van, azzal is kipróbálhatod a fogást, de az eredmény inkább a magyaros káposztás ételekre fog emlékeztetni.
Comments