Ha előveszünk egy régi, 30 éve készült fekete-fehér falusi fényképet, szinte mindig ugyanaz a látvány fogad minket. Letaposott, felsöpört föld a ház előtt, még néhány tyúk, egy kút, esetleg egy szekér vagy egy diófa. Gondozott pázsitnak, díszcserjéknek, virágágyásoknak az udvaron egyáltalán nyoma sincs. Mai szemmel ez nagyon szegényesnek tűnik, pedig nem a szegénység okozta ezt az állapotot.
A magyar néprajzi szakirodalom szerint a régi paraszti udvar egészen más célt szolgált, mint a mai kertek. Ha ezt megértjük, rögtön kiderül, miért nézett ki úgy, ahogy.
Az udvar munkahely volt, nem pihenőkert
A Magyar Néprajzi Lexikon az udvart úgy írja le, mint a belső telek azon részét, ahol a lakó- és a gazdasági épületek állnak. A lexikon szerint az udvar termelő, tároló és közlekedő hely volt, és különösen fontos szerepe volt az állattartásban.
Itt fordult meg a szekér, itt vágták a fát, itt tisztították a terményt, itt etették az állatokat. Egy ilyen helyen a fű egyszerűen nem maradt meg, és nem is volt rá szükség.
Első udvar és hátsó udvar
Kész Barnabás néprajzkutató a 20. század eleji ugocsai portákról írt tanulmányában bemutatja, hogy az udvar sok helyen két részre oszlott. Az ELTE néprajzi blogján megjelent összefoglaló szerint volt egy első, úgynevezett tiszta udvar, és egy hátsó, gazdasági udvar.
Comments