Régen a falusi udvarokon ezért nem volt pázsit: csak egy egyszerű szabály volt, amit mára már jól elfelejtettünk

Mit tanulhatunk ebből ma?

Természetesen senki nem szeretné, ha a kertje újra kopár földdé válna. Néhány régi elvet viszont érdemes ma is megfogadni.

• Oszd zónákra a kertet. A régi porta mintájára a pihenőrész, a veteményes és a gyümölcsös külön helyen sok munkát spórol meg.
• Ahol sokat járnak, ott ne erőltesd a füvet. Térkő, kavics vagy járólap sokkal tartósabb, és nem kell folyamatosan pótolni.
• A ház fala mellett ne legyen sűrű, száraz növényzet, főleg nyári aszály idején.
• A tűzrakó helyet és a grillezőt tartsd távol a száraz fűtől, a sövénytől és a farakástól.
• Egy-két nagy fa elég. A régi udvarok diófája vagy eperfája is bizonyítja, hogy egyetlen jól elhelyezett fa több árnyékot ad, mint egy egész sor díszcserje.
• Ha kevés időd van a kertre, a kisebb gyepfelület és a több talajtakaró növény sok nyírástól megkímél.

Ha a kert őszi teendőiről is szeretnél olvasni, ebben a cikkünkben az őszi metszésről írtunk, a fűnyírásról pedig itt találsz tanácsokat.

A régi falusi udvarok tehát nem a hanyagságról szóltak, hanem arról, hogy mindennek megvolt a maga helye. És ha legközelebb egy régi fotón csupasz, felsöpört udvart látsz, már tudni fogod, hogy mögötte egy jól átgondolt, egyszerű rend állt.