A varga régi magyar szó, a lábbelit készítő iparost jelentette, ugyanúgy, mint a csizmadia vagy a timár a maga mesterségében. Hogy egy túrós, metéltes sütemény hogyan kapta a nevét egy cipészről, arra több történet is kering, bizonyíték viszont egyikre sincs.
A béles fele egyszerűbb. A Magyar Néprajzi Lexikon a bélest a paraszti konyha töltött, ünnepi tésztájaként írja le: kinyújtott tésztalap közepére tették a tölteléket, a négy sarkát ráhajtották, és sokszor káposztalevélen, tepsi nélkül, a kemence fenekén sütötték. Töltötték kásával, túróval, mákkal, tökkel, krumplival, almával, szilvalekvárral. A szót a réteshez hasonló, más tésztából készült töltött süteményekre is használták, az alföldi szegényasszonyok pedig piacon árulták. Debrecenben a 18. században a bélessütők céhszerű testületbe is tömörültek.
Comments