Lombhullás után, október végétől a talaj fagyásáig tart a gyümölcsfák őszi ültetésének legjobb időszaka, és a legtöbben ilyenkor a csemetét keresik gondosan, a helyét pedig gyakran ott jelölik ki, ahol éppen van szabad folt. Pedig egy almafa vagy szilva húsz-harminc évig áll ugyanott, és ami az első tavaszon apró hibának látszik, az évek múlva gyenge gyökérzetben, gyér termésben és betegeskedő koronában jön elő.
A román Newsweek kertrovata öt olyan helyet sorolt fel, ahová nem ajánlott almát, körtét, cseresznyét vagy szilvát ültetni. Az állításokat amerikai és brit kertészeti szakanyagokkal vetettük össze, és kiegészítettük egy hatodik, itthon különösen gyakori hibával.
1. hiba: a mélyedés, ahol eső után megáll a víz
A gyökérnek nemcsak vízre, hanem levegőre is szüksége van. A vízzel telített talajból kiszorul az oxigén, a hajszálgyökerek elhalnak, és megjelenik a gyökérrothadás. Az Észak-karolinai Állami Egyetem kertészeti kézikönyve szerint a gyökérzónában két-három napig álló víz akkor is elpusztíthatja a fát, ha az éppen nyugalmi állapotban van.
Egy nagyobb őszi eső után figyeld meg, hol marad meg a tócsa másnapra is. Ültetés előtt áss ki egy ásónyi mély gödröt, töltsd fel vízzel, és nézd meg, egy nap alatt elszivárog-e. Ahol nem, oda inkább ágyás vagy gyep kerül, nem gyümölcsfa.
2. hiba: a magas talajvíz
Az Alföld mélyebb fekvésű részein, folyók közelében és az egykori belvizes területeken tavasszal a talajvíz egészen közel jöhet a felszínhez. A cikk nem ad konkrét mélységet, és ez helyes is, mert az alanytól, a fajtól és a talajtól függ, mennyit bír a fa. Vásárláskor kérdezd meg, milyen alanyra oltották a csemetét, mert a nedves talajt nem mindegyik bírja egyformán.
Ilyen telken a kiemelt ültetés segít. Az amerikai kézikönyv 45-60 centi magas és 1,2-1,5 méter széles, jó vízáteresztő termőföldből rakott bakhátat javasol, erre kerül a fa. Az oltási hely legalább 5 centivel a talajszint fölött maradjon.
Comments